Hogyan is énekeli kedvenc énekesünk? Ó! Miszter alkohol, a bajban elhagytál!

         Fekete Ferenc esete.
Akik ismerik, azt mondják gyerekkorától italozik. Idegállapota labilis. Többször volt öngyilkos. Mindig megmentették. Kérdezem, ki tudja miért ilyen? Hiszen tisztességes, dolgos, a tanulást nem megvető családban nőtt fel. A nők amit látnak benne elsődlegesen még most is, hogy jó svádájú, rendkívül értelmes, amúgy kedvelhető, modora megnyerő. Hogyan tud hát lemenni alfába, olyan mértékben, hogy elveszíti emberi mivoltát? A sárga ( fekete ) földig lebutulva, időnként árokba fetrengve, Istent és embert feledve, bamba bódulati állapotában viszi el a mentő. A mentősök már ismerik. Áh ! Ez csak a Fekete Úr? Józan állapotában beszélgettem vele. Azt mondja, nem akar ilyen lenni! De nem tudja legyőzni a belső kényszert.
         Én nem tudom megérteni. Hogy lehetséges az, hogy az ember teljesen tudattalan állapotba kerül, de azt tudja, hova kell a kocsmába menni, vagy melyik ház az , ahol kap alkoholt. Hogyan működik az agy? A vágy miért erősebb, mint az ész? Azt látom rajta, hogy minden ilyen állapot után veszít az eszéből! Fizikálisan pedig, egyre gyengébb lesz. És egyre gyakrabban kerül eszméletlenségig részeg állapotba.

         Andrea férje.

Fiatalon házasodtak össze. Akkor még nem lehetett pontosan tudni, hogy Ferenc italozó ember. A házasságuk alatt két kislányuk született. Az ital hatása alá egyre gyakrabban kerülő apát, a feleség mellett, a gyerekek is megutálták. Akkor is féltek tőle, ha időnként józan volt. Andrea végül is elvált asszony lett. Megkeseredve. A kislányai mamár felnőttek. A férfiakat nem veszik emberszámba. Nem lesz belőlük sem feleség, sem anya. Férfigyűlölők lettek.

         Erzsébet férje.

Ferenc már harmincöt éve halott. És még most is Erzsike sír. Siratja fiatalságát, elveszített boldogságát.

         Vajon más férjjel lehetett volna boldog? Öt gyermeket szült alkoholista emberének. Két asszony helyett dolgozott, hogy egyről a kettőre jussanak. Hogy a gyerekek iskolázottak legyenek. Hogy otthonuk patyolat tiszta legyen. Hogy ne ítélkezhessenek felette az emberek. Hogy ne mondhassák, ő is hibás. Mindent, - de mindent - megtett azért, hogy eltérítse az alkoholtól. De Ferenc rendre a kocsmába kötött ki. Van egy szleng: az alkohol öl, butít, nyomorba dönt.

         Itt ölt. Egy igen erősen részeg állapotában felakasztotta magát. És Erzsike ma is szégyenkezik, és még most is ő sír, ennyi sok év elmúltával. Találkoztunk a temetőben. A családi sírboltba tetette át harmincöt éve halott férjének maradványait, hogy majd ha ő is meghal, egy sírban legyenek.

Mert az ő sorsa ez volt. Így volt megírva a nagykönyvben. Egyetlen vigasza, hogy gyermekei kerülik az alkoholt. Nem iszákosak!

         Emike férje.

Az alkohol hatására rendre, minden emberi tartását elveszítette. Brutális állattá változott. Nemcsak Emikét verte – merthogy őt okolta, amiért elveszítette a férfiasságát – a gyermekeit is ütlegelte. De nem ám csak egy pofon erejéig! Vadállati módon.
         A fia mesélte, hogy miután az anyu valahogy kiszabadult a karmai közül, hát őt látta célszerű eszköznek dühe levezetésére. Akkor mindössze kilenc éves volt. Apja annyira megverte, hogy földre került. De, még akkor sem hagyta abba. Elkezdte rugdosni, a veséje azóta is fáj, legalábbis így érzi. Annyira megverte, megrugdosta, hogy összehuggyozta magát. Így meséli, ilyen nyers szavakkal. Az ő gyerekei elhűlve hallgatják, hogy a papa mikre volt képes. A kislánya sírva fakadt, és úgy mondta: utálom a papát! Többet nem is megyek hozzá. Szegény, drága apucikám.
         Azt mondja a fiú: az ő gyerekei soha nem fogják megtudni, milyen a verés. Akkor sem, ha nagyon rosszat tennének. Még egy pofon erejéig sem emelné fel a kezét. Az apja által okozott fizikai fájdalmakat, lelkileg! nem tudja kiheverni.
        Ferenc túl a hetvenen, már veszített brutalitásából.

Azt mondják, talán azért, mert fél, hogy valakitől hamar visszakaphatja amit egykoron kiosztott a családjának.

A bibliában írva vagyon: Ne legyetek mámorosak, ne részegedjetek le.