Elmerengni vágyom magányos, hűvös éjszakákon,
Talán... felmelegítene a szerelem...
Mikor még forró csókjaid ízét ajkamon éreztem,
S kezemben tartottam két puha tenyered.

De jött a szél, s hulló falevélként söpörte el lépted,
Már nem hallom ajtó nyikorgását a téli csöndben.
Csak hópelyhek hullnak, hófehér, csillogó gyöngyök...
Szívemben szerelmes perceinket én még hűen őrzöm,

S merengni vágyom szüntelen, hátha meglátom mosolygós arcod,
Miképpen rám nézne újra tengerkék szemed,
De most a magányos, téli este hideg, átlátszó leple takar be engemet.

Fázom, de melengeti szívemet a múlt,
Szobámban süketen nyújtózkodnak az öreg bútorok.
Bevillan ablakomon a szürke félhomály,
S együtt könnyezik velem a szomorú, feketefoltos, gyémántszínű holdsugár.

2023. szeptember 26.