Szeretem a cigányzenét,
nem feledtem a lány nevét,
ablaka alatt szerenád,
sötét szobában gyertyaláng.

Hegedű egyre sír tovább,
én vagyok a legpipogyább,
ablak nyitva, beléphető,
hát vár bent a gyönyörű nő.

Ám gyáván futva távozol,
oly hibásan határozol,
eltolod a kitárt karját,
mielőtt még megkaphatnád.

Bűntudat mardossa lelked,
mert elhagytad a szerelmed,
ki bevetett minden csodát,
hogy veled tegye asszonnyá magát.

-írta-Varga István-Barcs-2021.06.11.