Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Graholy Zoé
  főszerkesztő-helyettes
Soltész Irén
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Graciella

Eternity
Eternity képe

Graciella
Egzotikus latin szerelmi ballada

Zúg, az esti szél, eljött az alkony,
emlékezem, fejem pihen,
illatos hanton.

Név, mit lágyan zsong, Mennyei lanton,
sziluettként, életre kel,
kísértő fantom.

Ő volt az életem, ő volt a NŐ!
Véremtől szikrázó fény, rubinkő!
Ő volt ki esténként mindig rám várt,
ma már csak lelkemet égető vád,
mi rám talált.
---
Már csak megsárgult kép, vissza néz rám,
könnyem pereg ujjam remeg,
még tartom némán.

Fáj a tekintete, talán szólna,
ha az a múlt, mi megtörtént,
sosem lett volna!

Lángolva lobogott, szerelmesen,
csak egy a fontos, az; - itt vagy velem!
Orkánban hajlongó lombkorona,
hasad, de zöldjét, nem adja oda!
Soha, soha!
---
Forrón átölelt, hozzám simulva,
suttogtam halkan;, - Édesem,
ó Graciella!

Mégis vége lett, és nem jött többé,
esküdni kész, más oldalán,
így foszlott köddé.

Fürkésztem kérdőn a tekintetét,
azt hittem nyakamba szakadt az ég!
Reményem becsapott, nincs már talány
kimondott szó, sorsom lesz a magány!
Jaj te leány!
---
- Lásd, szólok hozzád, potyog a könnyem,
fűn csillanó, harmatcseppként
apró gyöngyszem.

- Nézd itt vagyok, bár mindenki tiltja!
- A kedvesem él, eleven,
nem fekszik sírba.

- Ha az a nap soha fel nem virrad!
- Nem tépi szilánkká álmaimat!
- Talán el sem hangzik ott az a szó,
hallani szörnyű volt, borzongató,
oly irtóztató!
---
- Fordultál tétován, mert kerested,
döbbenten álltam, arcomat,
el nem felejted!

- Mindenki ünnepelt, csendben eljöttem.
- A bűnöm hogy, szerettelek,
szinte megszöktem.

- Ne láthassak napot, nem kell a fény!
- Szürküljön felhőhad éltem egén!
- Villámtól hasadjon a láthatár!
- Porba hullsz vergődve eltört a szárny!
- Nem szárnyalsz már!
---
- Még ábrándozok, eltelt pár hónap
- Nem kutatom, nem akarom
tudni hogy hol vagy!

- Mélyen keserű, fásulttá lettem,
de valaki jött, megtalált,
kit nem kerestem.

- Árnyékként követett mindig kísért,
éreztem, epedez értem, miért?
- Romokban heverek, tőlem mit vár?
- Szeretni senkit én nem tudok már,
soha se már
----
- Ő nem adta föl, türelmes lény volt,
találkoztunk, s ragyogott, úgy
mint aki fényt hord.

- Majd hír érkezett, magad maradtál.
- Ott hagytad azt, a valakit,
kiért elhagytál.

- Közömbösen néztem azt aki szólt,
- Ki hitte jó hírt hoz, és biztatót!
- Tudtam, ez tény, el nem kerülhetem!
- Jönni fogsz, gyilkos lesz a küzdelem,
és kész gyötrelem!
-------
- Pár nap elszaladt, mikor feltűntél.
- Oly hirtelen, váratlanul,
ahogy eltűntél!

- Így nem élhetek mondtad feldúlva
- Bocsássál meg, mert szeretlek,
kezdjük el újra!

- Vad szenvedéllyel indultál felém,
sértődöttségemmel, kitértem én!
- Könyörögtél, hogy ne küldjelek el;
- Nélkülem hidd el te sem létezel,
bármit is teszel!
-------
- Súly, keserűség, mély mint a tenger,
lásd, felemészt, elporladok,
- Latin tűz perzsel!

- Ó könnyelműség, vaksággal megvert!
- Uram, vedd az életemet,
nekem így nem kell!

- Nem érdekel, átok, pusztulj erény!
- Nem veszhet el, soha, mi az enyém!
- Nincs kompromisszum, nincs kegyelem!
- Mi engem illet, azt visszaveszem!
- Nem egyezkedem!
-------
- Jöjj elmegyünk, és kettesben élünk!
- Bár tehetném, de az Isten,
felróná vétkünk.

- Nem vagyok szabad, valaki vár rám,
és azt én nem, tehetem hogy,
ott hagyjam árván.

Zokogva elrohansz, nem is köszönsz!
Forróság éreztem ahogy elönt!
A számla fizetve magas az ár,
Hisz fájdalmában meghal ez a lány!
a legdrágább tán!
-------
Messze, visszhangzik sír, fuvolája
örök titok, Elízium,
csillagok álma

- Múlt, lesz a földi lét, s majd követlek,
kereslek, mert az egyetlent,
bennem szeretted!
-------
- Hol, ölelsz fejed, vállamra hajtva.
- Enyém leszel, nem hagysz többé
el, Graciella.

Rovatok: 
Vers