Emlékezek, neked szól unokám e költemény,
Mikor első osztályba mentem én.
Kicsi voltam, de határozott,
Édesanyám mondta, sok meglepetés vár ott!

Óvodában szépen sorba álltunk,
S várva várt csodára, iskolára vártunk.
A csoda bekövetkezett!
Én voltam a sorban az utolsó, a legkisebb.

S szólt a csengő, a meglepetés!
Köszöntött bennünket a sok tanár,
S a kis és nagy iskolás.
A félelem elszállt gyorsan, ami várt, az csodás!

S elkezdődött a komoly tanulás,
A számtan, az olvasás, az írás.
Az első kettő gyorsan ment, mert gyakoroltam,
Írás, nehezen, nem fért bele a betűm a sorba.

Józsa tanító néni oly kedves volt!
Ne keseregj kislányom, szívem vigasztalta.
Majd kisebb betűket írsz! - mondta,
S meglátod, milyen szépen állnak sorba.

Ezért aztán, délután, majd otthon is tanított.
„- Ne erőltesd a kis betűre Józsa!
Ő sosem fog kisbetűt írni a sorba!”
A férje a tanító néninek mondta.

S igaza lett, most már tudom!
Most is nagyok a betűim a papíron.
De az iskolában szorgalmas voltam,
Sok kis pajtás között boldog voltam!

Meglátod, neked is örömed lesz benne!
Sok szép betűt írsz a füzetedbe.
Énekórán dalolsz, mint a kismadár!
Kedves tanítód, s kis társaid rád vár!

Sok örömet s boldogságot!
Mama ezt kívánja neked.
A tudásban sok győztes csatát!
Tanulj szorgalmasan, az iskolában sok tudás vár!

Mosonmagyaróvár, 2024. augusztus 30.