575575 

Arany fodrokat festett ruhád szélére
a lenyugvó nap. Fénycsíkjaiban
rád vetült a messzi fény. Varrd rá szoknyádat.

Szavaid mögött szinte látom gyönyörű
csókajkad fényét, Nem takarod el,
mert a boldogság lüktet így. ha van kivel.

Egyszer fény gurult elém nyúltam, elérjem,  
de csak tükörben táncolt előttem,
hideg tükörben, örök elérhetetlen.

Egyensúlyozok. Az élet a pálcákon
tova-szaladó balanszírozás
egy tollal. Ágakon át életben tart a

mozdulatlanság. A súly egy toll csak. Szinte
súlytalan, mégis a megmozdulás,
összeomlás, tőle függ, ha a toll te vagy.

Arany fodrokat ruhád szélére festett
fénycsíkjaival a lenyugvó nap.
Rongyolódott szoknyádat hiába varrtad.