Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Graholy Zoé
  főszerkesztő-helyettes
Soltész Irén
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Gizus és Lajos 6.

János
János képe

Gizus: (az asztalnál ül és a fejét fogja) Szétmegy a  fejem a méregtől, már két órája, hogy elküldtem Lajosomat a boltba, de még mindig nincs itthon! Hol lehet ez az ember ilyen sokáig? Ugyan mondtam, hiszen olyan gyámoltalan megengedem, hogy ihat egy felest, de akkor is!!!
Lajos: (részeg, alig áll a lábán, tántorogva jön és énekel): Jaj, de szép kék szeme van magának, nincs ilyen a világon senki másnak. A szívem úgy dobog, mikor látom… Megjöttem drága kis Anyucikám!
Gizus: Azt látom, te részeg disznó, alig állsz a lábadon!
Lajos: De ülni még tudok!
Gizus: Az én szívem meg majd kiugrik olyan ideges vagyok a méregtől! Hogy nézel ki? Hol ittál, és hol van amit vettél a boltban?
Lajos: Jaj, Drágám, ennyi kérdést ne tegyél fel egyszerre, mert már az elejét elfelejtettem.
Gizus: Azt kérdeztem, hogy hol ittál?
Lajos. (a száját mutatja) Hát itt. Nem te mondtad, hogy megihatok egy felet?
Gizus: Nem felet, hanem felest, Te szerencsétlen!
Lajos: Látod, kedvesem, hogy mi múlik egy betűn? Én úgy értettem, hogy egy felet. Így az engedélyeddel ittam egy fél lityi pálinkát.
Gizus: Megőrjítesz Lajos! És hol van az, amit a boltban vettél?
Lajos: Ó, Gizusom, arra már nem került sor, mert elfogyott a pénz, amit adtál.
Gizus: Szégyelld magad, részeg disznó! És mondd csak, te színvak vagy, hogy azt kornyikálod, hogy kék a szemem?
Lajos: Most, ahogy villámló szemeket meresztesz rám, így, ahogy nézel, hát az minden színben játszik. Egyébként a kocsmahivatalban találkoztam a Rozival, és meghívott ebédre, és jó kis káposztáspaszuly levessel kínált.
Gizus: ( magából kikelve kiabál) Az a tehén? Az a ribanc? Aztán mondd csak, te pernahajder: és mással nem kínált?
Lajos: Nem. Egy kicsit üldögéltem, beszélgettünk, és nagy dirr-dúrral eljöttem tőle. (a hasát fogja)  Jaj, aztán most összevissza szégyellem magam.
Gizus: Azt mondta a rádió, hogy a részeg emberek agresszívak, és retteg tőlük a családjuk.
Lajos: Ó, drágám, én a másik kategóriához tartozom.
Gizus: Milyen kategóriához?
Lajos: Én vagy sírok, vagy nevetek, vagy elalszom. De ígérem, hogy a jövőben jobban odafigyelek , hogy mit mondasz, főleg arra az átokverte „S” betűre! Tudod a lónak is négy lába van, mégis megbotlik.
Gizus: Arra nem lesz lehetőséged, te nyavalyás, hogy én még egyszer azt mondjam, hogy ihatsz! De ne a lovat mondjad, hanem a szamarat. Az is négy lábú, és neked csak kettő van. De ha nekem még egyszer így jössz haza, akkor szedheted a sátorfádat, és mehetsz ahhoz a ribanc Rozihoz!
Lajos: (sírva fakad) Jaj! Egyetlenem, ne küldj el! Mi lenne velem nélküled?
Gizus: Igen? Most egyetlenem? Ne bömbölj itt nekem! Akkor nem gondoltál rám, amikor vedelted a pálinkát?
Lajos: Dehogyis nem, gondoltam, hogy megkínálnálak egy pofa sörrel, vagy egy pohár borral. Bocsáss meg nekem! Látod, már ki is józanodtam. (abba hagyja a szipogást)
Gizus: Majd még meggondolom. Még emlékszem arra, amikor azt mondtad, hogy hadd öleljem át a darázsderekadat.
Lajos: Igen. Én is emlékszem, csak már nem darázs.
Gizus: Hát milyen?
Lajos: Mostmár, angyalkám, inkább cserebogár. Tudod, bogár az is, csak kicsit vastagabb.
Gizus: Hülye! Nem szeretném, ha vénségedre elmenne az eszed!
Lajos: Pedig Gizusom, öreg fa árnyékában jó megpihenni.
Gizus: Igen, de csak akkor, ha van még lombja, de, úgy látom, hogy te már száradóban vagy.
Lajos: Húúú, akkor lehet, hogy azért ittam, hogy ki ne száradjak!
Gizus: De igyál vizet! Attól tisztul az agyad!
Lajos: Jól van drágám. Tudod, van egy nóta: Egy jó asszony mindent megbocsájt.
Gizus: Igen, igen. De olyan is van, hogy „szeretlek akkor is, ha nem akarom”
Lajos: (letérdel) Drága kis feleségem: térden állva kérek tőled bocsánatot, és esküszöm, hogy soha többé nem fogok ennyit inni! Erre becsületemre esküszöm. Most pedig megkérlek, hogy segíts felállni!
Gizus. Segítek, ha már ennyire ígéred és talán megbocsájtok, és a jövőben mindig hallgass a te jó és hűséges feleségedre! ( próbálja emelni, de nagyon nehezen tudja) Te Lajos! Hogy te milyen dög-nehéz vagy, de azért csak szeretlek.
Lajos: (Nagy nehezen feltápászkodik) Ugye, akkor már szent a béke? Gizus: Igen. Gyere ide te mamlasz! (megcsókolják egymást)

Rovatok: 
Humor