Lajos: (várja Gizust, fel-alá járkál):  Nem tudom mi van ezzel a Gizussal? Hol van, hova ment, még egy üzenetet sem hagyott!
Gizus: (be, ragyogó arccal) Na, Lajos! Bejelentkeztem a ROSZ-ba! Már én is rendes tag vagyok.
Lajos: (értetlenül) Hova jelentkeztél be?
Gizus A Rosz-ba! Tudod az azt jelenti, hogy Rádiószeretők Országos Szövetsége.
Lajos: (gúnyosan) Nagyon jó! És ott mit csináltok?
Gizus: Hallgatjuk a rádiót és senki sem szól ránk, hogy: kapcsold már le! De ne légy szomorú, hoztam neked is ajándékot! Hármat!
Lajos: Igen? És miket hoztál, drága kis Gizusom?
Gizus: Potemixet, Potemix pluszt és Potemix bummot! Ugye nagyon örülsz?
Lajos: Nagyon. És mást nem hoztál?
Gizus: Nem, akartam még Viagrát, de az nem volt. Te Lajos! Azt mondta rádió, hogy egy jó férj mindig lesi a kis asszonykája minden kívánságát, és azt igyekszik mindig kelégíteni.
Lajos: Hát ami az igyekezetet illeti, azzal nincs gond!
Gizus: Te Lajos! Nem is mondod, jól laktál? Hogy ízlett a gombapörkölt?
Lajos: Finom volt. Te meg nem is ettél belőle. Más volt, mint legutóbb. Honnan vetted a receptet,
Gizus: Egy krimiből, de ne ijedj meg a főhős ette meg még a történet elején.
Lajos: Megnyugtattál.
Gizus: Azt mondta a rádió, hogy a pingvinek csak egy évben egyszer élnek házaséletet.
Lajos: Na és? Ez meg hogy jutott az eszedbe?
Gizus:  Csak eszembe jutott, lehet, hogy te az előző életedben pingvin lehettél.
Lajos: (maga elé, dünnyögve) Nagy bosszúság az a rádió.
Gizus: Mit motyogsz Lajos?
Lajos: Semmit. Elfelejtettem mondani, hogy félmillió forintos életbiztosítást kötöttem.
Gizus: Látod, hogy milyen ügyes vagy?! Nem is kell állandóan mindenféle csipcsup nyavalyával az orvoshoz szaladgálnod!
Lajos: Jól van drágám.
Gizus: Csak majd a fogorvoshoz kell menned, mert csak úgy tudsz beszélni,  hogy a fogatlan szádat előbb csokorba kell szedni.
Lajos: Te meg úgy kiabálsz, hogy a csend hanyatt-homlok menekül előled!
Gizus:  Ne veszekedjünk! Egyébként is, a múltkor azt mondtad, hogy én vagyok álmaid asszonya!
Lajos: Igen, csak már felébredtem.
Gizus: Bunkó. Azt mondta a rádió, hogy… jaj, Lajos, ne nézz így rám, már hiába nézel! (nevet)
Lajos: Miért? Hogy nézek?
Gizus: Úgy, mint aki fiatalodóban van. Szóval, azt mondta a rádió, hogy a jó házasság titka: a nyugalom, a békesség.
Lajos: Végre! Már mióta erre várok, hogy kicsirázzon belőled a felismerés! Nincs itthon egy kis hangulatjavító?
Gizus: Mi a bajod? Mi az a hangulatjavító?
Lajos: Hát egy kis sör, bor, no meg a pálinka.
Gizus: Nincs. Azt mondta a rádió, hogy nyolcvan százalékban, mindig a férjé az utolsó szó. Na, ehhez mit szólsz?
Lajos. Igenis, drágám.
Gizus: Te Lajos! Ha lenne pénzünk, de sok-sok pénzünk, akkor elmennék egy űrutazásra.
Lajos: Én meg a Holdra.
Gizus: Miért éppen a Holdra?
Lajos: Mert ott megvilágosodnék, hogy miért pont téged vettelek el?
Gizus: Ó, azért nem kell a Holdra menned! Megmondom én neked itt a földön is. Azért drágám, mert szép vagyok, jó vagyok, hűséges vagyok…
Lajos:  Ne mondd tovább kedvesem, mert még arra is rájövök, hogy te miért jöttél hozzám feleségül?
Gizus: Hát erre neked a világ legokosabb embere sem tudna válaszolni, de azért én szeretlek, te pupák!
Lajos: Akkor borulj a keblemre, és örüljünk egymásnak, amíg élünk és ígérem,hogy hallgathatod a rádiódat éjjel-nappal!
Gizus: Köszönöm, ez igazán hősies tett tőled! Puszi, ó, én hősöm!