Nagy pocakban kis mocorgó,
izgő- mozgó csöppnyi fény,
rugdalózik éjjel- nappal,
úgy ahogy az belefér.

Néha- néha pihenget is,
s nyújtózkodik oly nagyot,
megemelné minden ember
előtte a kalapot. 

Forgolódik kedve szerint,
keze-lába meg nem áll,
tenyeredhez odabújik,
olyan mint egy napsugár.

Nagy pocakban kis mocorgó,
cseperedő csöppnyi fény,
gömbölyödő dallamokban
ott ragyog a szív tükrén.