/A végkifejlet, végső találkozás/

Sztem ő volt Géza, mert mondhatnám azt, hogy pillanatnyi éjszakai "nüanszunk" oly rövidre sikeredett, hogy lehet rosszul mértem fel és azonosítottam be hímet női egyedként.
Most, hogy már veszélytelen az udvarlása, jobban szemügyre vehettem.
Bizony, bizony ha póklány lennék..... te nem egy puhány Gézuka vagy!
Oly erős, magabiztos, és meglepően daliás vagy, hogy leginkább egy viking harcoshoz tudnálak hasonlítani, de akár Aqaman is szóba jöhetne.
Ezzel szinte rám kényszerítetted azt a vadságot, hogy viselkedjem harcos amazon módjára, félre dobva
minden eddig tanult úrinői modoromat. Nem adtál esélyt a bemutatkozásra, a jobban megismerésre, hanem hajnalok hajnalán harcba hívtál.
Kedves Géza! Ezért most itt nézd el nekem az ijedtség okozta durvaságomat, igaz tudom, hogy életeddel fizettél érte, de ....
Ha nem hajnal van, ha szemüvegben alszom, és
ha a macska mélyebben álmodik egerekkel, lehet nem így történik.
Éldegéltünk volna boldog tudatlanságban egymás mellett, legalább hét évig.
Valamiért azonban ennek így kellett történnie, lehet, hogy halálos beteg voltál, és megkíméltelek a szenvedéstől! Igen! Csak ez lehet az oka, mert minden okkal történik, még az ilyen sorsdöntő találkozások is!
Géza ezért kívánok boldog újjászületést neked!
Ui: ha mégsem te vagy Géza, akkor a harc folytatódik, és vedd tudomásul, csúnya a barátnőd!