Nyár van,
rekkenő meleg nyár,
tikkadva esőért eseng a határ.
Sehol egy felhő,
szikrázik a nyári nap sugara,
árnyékba bújik minden ember s állatka.
Vízparton most oly jó úszni
a hűs habokban,
labdázni kacagva
és csobbanva,
mindegy hova,
tóba vagy patakba.
Vidám gyermekkacaj száll a légben,
játszanak a tó vizében,
fodrozódik a tó vize
a frissítő, nyári szélben.
A napra ne menjen senki délben.
A nádas hűvös árnyai alatt madárkák őrzik kis fiókáikat,
s ha az izzó nap korongja a hegyek ölelte horizonton szép lassan leballag,
vidám dalba kezd a kis énekes nádiposzáta,
a fészkét csinosítja a partfalban a gyurgyalag,
s köszönti egymást a vízivilág apraja és nagyja.
Gyönyörű a nyári est,
szerelmespárok összebújva csókot váltanak,
s repülnek a boldogság honába.
Millió szentjánosbogár apró fénye,
a sok kis tücsök csodás hangversenye
ad új élményt annak, aki este sétál erre.
Lassan jő a nyári éj,
s millió aranyló csillag teszi még varázslatosabbá a tó vizét
és az árnyékba bújt sejtelmes csillogó nádasokat,
hol a kis békák adnak épp szerenádot.
Csodálatos a nyári éjszaka,
megvan a varázsa,
az öreg hold lassan bandukol fölfelé az égen,
ő nem siet, ismeri az utat régen,
reggelig bőven van még ideje,
nem sietteti őt senki se.
Hajnalodik, vörös az ég alja,
szél úrfi indul az útjára.
Vitorlást bontanak a hajósok, örülnek a szélnek,
száll a sok hófehér vitorla,
versenyeznek a széllel.
Új nap jött, új reményekkel, hittel, szeretettel,
s mi reméljük,
hogy szebb lesz az életünk.

2023. július 11.