Joli néni meséiből

 

   Margit módos lány volt, férje nincstelen. Szerették egymást, hát összeházasodtak. Zsörtölődésükkor Margit mindig azt mondta férjének,
- Neked sok szavad itt nem lehet!  Az enyémben vagy!
Pityu dolgozott jó sokat, szépen gyarapodtak, de ez mind nem számított. Gondolta megtréfálja az ő Margitját. Épített egy új disznóólat. Amikor készen lett, örömmel mutatta Margitnak. Na mit szólsz? Nézd meg közelebbről is. Menjél csak bele! Belül is vedd szemügyre. Miután Margit belement, egy hirtelen mozdulattal rázárta a reteszt. Margit sipákolt, azonnal eresszél ki.
- Dehogy eresztlek, jó látni, hogy most végre te vagy az enyémben.
     Pityu időnként elment a kocsmába, mert hát anélkül nem élet az élet. Férfiemberek igen fontos találkozóhelye ez. Ők aztán ott állnak a söntéspultnál, mint afféle villanypóznák, és hozzák - viszik a híreket, miközben torkukat igen finom sörrel öblögetik. Kicsit tovább maradt Pityu, mint a megszokott idő, a vacsora pedig elkészült, ezért Margit elszalasztotta a gyereket érte. De Pityu csak üzente, majd mindjárt jön. Idő múlva, Margit úgy látta jónak, mostmár magának kell érte menni. Megállt a kocsma ajtóban, onnan kiabált be sipítozós hangján, eképp hívogatva hitvesét:
- Gyere már haza Pityu!  Ezer légy van már a lecsódban!
      Pityu bácsi amúgy jó kedélyű, bohókás ember hírében állt. Bányász volt, mint errefelé szinte minden férfiember. Egy alkalommal fejtés közben betört a víz. Akkor már volt kurblis telefon a bányában, amelyen keresztül tartották a kapcsolatot a felszíni irányítókkal. Pityu bácsi azonnal kurblizott... S.O.S. nagy erővel folyik be a víz! Segítsenek!
Kis idő múlva lent cseng a telefon Pityu bácsi fölveszi. - Halló! ki az, mi az?
- Az igazgató vagyok. Meddig ér a víz Pista bácsi?
- Meddig... meddig?  Hát idáig e!
És a melle alatt elhúzta karját, mintegy mutatva a víz magasságát!
Ha az igazgató nem látta, az az ő baja!
   Amikor már nyugdíjas napjait élte, nagyon hiányzott neki a közösségi élet. Éppen akkoriban épült az új parókia, elment hát társadalmi munkába besegíteni. Mindenki tudta róla, hogy beléptették a pártba, mert, hogy szakszervezeti funkcionárius volt. Ezért meglepődött a közösség, mivel mégiscsak az egyházról volt szó. Csak a tisztelendő úr fogadta őt kedélyesen, jó szívvel köszöntötte érkezését. Pityu bácsi úgy érezte, neki is reflektálnia kell. A maga módján, modorán válaszolt.
- Ba...a meg az Isten, hát valahova csak tartozni kell! Nem igaz?        
      Olvastam valahol, hogy a fontosság tudata, függőséget okozhat, hát kérem, nálam már okozott!