Piszkos és rongyos az orgona bokra a kertben,
reszket a rózsaszirom: nem neki kedvez a május.
Fél a világtól a birs kicsi kincse-gyümölcse,
s kérdi az ágat: tartasz-e még, vagy elengedsz…
Nem siet kint a határban bomlani szűz zuhatagba
lombos akácon a mámor: búvik a méz is.
Szürkül a repce ruhája: búsul a száron a sárga palást.
Halk neszezéssel telt puha fészek a tornác sarki zugában,
benne pihenget a béke: tollas öröm árad a kócból.
Szökne hamar, ha tehetné – pislog az égre madárszem:
éhes a két kicsi csőrös, de kérik a test melegét is.
Messze tekint a vetésen, gondja barázdát szánt szeme sarkán –
kérdi a föld rab szeretője: lesz-e kenyér az idén még? 

               2017.05.08.  Csorba Tibor