Tőlem az életed kaptad,
S hozzá némi útmutatót.
Használd ki ezt az alkalmat,
S kerülj el minden buktatót.

Két karomban tartottalak,
Féltve védtelek, s óvtalak.
S amíg kacajod gyógyír volt,
Közben szemed kért, óvjalak.

Minden percem a tiéd volt,
Minden szálló gondolatom.
És büszkeséggel töltött el,
Mikor hozzám bújtál, nagyon.

Immár harminckilenc éve,
Hogy e csodát átéreztem.
Naponta áldom az Istent,
Hogy édesanya lehettem.

Sohasem mondtam még neked,
Hogy én mennyire szeretlek.
Szavak nélkül is tudnod kell,
Veled vagyok, és féltelek.

De eljön az idő egyszer,
Hogy két karodban tartasz majd.
Féltve védsz és óvsz majd engem,
Míg szemem kér, szám felsóhajt.

2014. október 24., Három gyönyörű unokám édesapjának