Egyetlen, kicsi gyermekem,
De jó, itt vagy az ölemben,
Átölellek, becézgetlek,
Soha el nem engedhetlek.

Piciny kezed kezem tartja,
Gyöngyszemed szívem olvasztja,
Rád nézek, és csak azt látom,
Kezemben tartom világom.

Hogyha sírsz, megvigasztallak,
Ha fázol, betakargatlak.
Apró lábacskáid nézem,
Istenem! Ezt mind megértem!

Felriadtam, felébredtem,
Álmom elszállt, észhez tértem.
Őrülten kereslek, s látom
Karom nélküled ringatom.

Álom volt, gyönyörű álom,
És egyre csak visszavágyom...
Vissza az esti álmomba
Gyermekem vegyem karomba.

Józanodok... és már értem
Miért ezt álmodtam éppen.
Pont negyven évvel ezelőtt
Általad lettem én felnőtt.

S most én köszönöm meg neked,
Három gyönyörű gyermeked,
Velük megállnak az évek,
És álmaim visszatérnek.

Tudom, most már más ringat el,
Tudom, hogy más karja ölel,
De amíg a fény nem hív el,
Mindig a gyermekem leszel.

2016. január 21.

Február 4-én 40 éves az egyetlen gyermekem. Az ő köszöntésére született ez a versike.