Fenn a hegyen kicsi ház,
fenyves erdő öleli át.
Ha rá gondolok, szívem gyorsabban dobog,
itt voltunk mi nagyon boldogok.
"Ki a fenyők lélegzetébe belekóstol,
s szívét gyógyítja fenyves harmatával",
sohasem feledi, örökké szereti.
A fenyők illatát elviszi messzire a kósza szél,
mely régi idők emlékeiről mesél.
Őseink lelke a fenyők közt él.
Boldogság ma is hazatérni,
jó anyámat újra átölelni,
megcsókolni dolgos két kezét,
megköszönni szeretetét.
Isten áldja meg ezerszer drága jó szívét.
Nem megyünk mi innen el, 
jó anyám, most már itt maradunk veled.
Újra együtt a család,
a boldogság a kis házunkra rátalált.

Idézet: Sándor Szilárd: Fenyvesek között c. verséből