Valamikor régen egy iparos ember,
munkáját végezni felkelt korán reggel.
Villanygépével épp parkettát kefélget,
káromkodik szegény, mert füstöl, leégett. `

- Ej, te galád Murphy, ha egyszer megfoglak!
Förtelmetes módon, bőszen kipofozlak!
Bölcsességbe róttál ádáz keserveket!
Vigye el az ördög összes törvényedet!

Fogjon nyakon biz a, tégedet se hagyjon,
próféciáidból egy sor se maradjon!
Cinikus vigyorral számtalanszor mondtad;
Életben, ami lett, minden elromolhat!

Romlott? El is pusztult! Nézted kajánsággal,
nyugtáztad, több lettél, újabb igazsággal!
Legfőbb ideje már befejezned végre!
Süllyedjen a pokol fészkes fenekére!

Tűnjön el nyomtalan Pazar életműved,
melyben Luciferrel leved összeszűrted!
Utánad kiáltom, hangosan, hogy halljad!
Ne találkozzunk, mert ezt leverem rajtad!!!