Elfojtott vágyaim messzire repültek el.
Úgy fáj a múlt, már felednem kell!
Sír, visít a téli szél,
most is rólad mesél,
fájdalmas emlékezés,
szívembe mártott kés!
Feledni mégsem tudom,
hisz úgy fáj nagyon,
hiányod megszokni sosem fogom,
a szívem érted ma is zokog!
Téli szél verdesi ablakom,
arcod már rég nem láthatom,
hiába minden, a sors kegyetlen,
kinek szíve vérzik, enyhet sehol nem lel,
már csak a néma csend felel.
Ne remélj, ne hidd,
a vásárra szíved ne vidd,
megcsalt az élet,
nem adtál letétet,
kisírt szemek,
elveszett remények!
Hiába minden,
fáj a vérző szívem,
reményem már nincsen,
oda lett mindenem!

2024. november 14.

TM