Fekszem a fűben, oly gyönyörűben.
Ezer tücsök zenél, az égen elfér a tenyér.

A kékségben sok bárányfelhő henyél,
kaszálás után jól esik majd a jó bor, s friss kenyér.

Itt szöcske ugrik, amott pillangó repül, nem vagyok egyedül.
Körülöttem, mintha csak bókolnának, hajlongani látom a sok fűszálat.

Pipacs virít a magas fűben, búzavirág kéklik a mezőben.
Ott egy szekér nyekereg a földúton elmenőben.

Süt a nap ezer ágra, melegséget, termékenységet hozva a világra.
Felülök a fűben, a szekér már eltűnőben.
A sok virág virít, a nap pirít, az élet szép, s ez felvidít.

TM