Ó, hogy feketéllik a tükrös égbolt:
Afrika ontja a népfolyamot –
mint valami sáskahad. Elég volt,
mondja az elme (ezek szólamok).
éhséget hoznak, vágyat és tébolyt.
Elnyel a hullám, ahogy rohanok –
ilyet nem látott se Nap, se vérhold!
            Ki engedte ránk e rongyos hadat
            a liberalizmus leple alatt?

Határok végtelen vonalain
hömpölyög az ár. Testük beolvad
a naptalan éjbe, mint dalaim
varjúszóba. Most múlik a holnap
eszelősen. Vándor-hullámai
munkát, kenyeret és asszonyt lopnak.
             Ki engedte ránk e rongyos hadat
             a liberalizmus leple alatt?

Jönnek irgalmatlanul keblére,
s Európa felsikolt – becstelenség!
Soha nem volt még ennyi vendége –
az özönnép felfalja Velencét,
Londont, Párizst.  Soha nem lesz vége,
nyelik a sápadt arcút kelepcék.
                Ki engedte ránk e rongyos hadat
                a liberalizmus leple alatt?

Magyarország! Ellep az új horda:
szénfekete testek, fehér fogak,
és sötét gondolatok rút sorba
verődve, mint feketelyuk-térfogat.
A jelen olyan, mintha múlt volna –
hozza őket lábuk, s bérvonat.
                 Ki engedte ránk e rongyos hadat
                 a liberalizmus leple alatt?

Tamás bátya kunyhója – most ki lesz
a lakó, s ki rabszolgál ezután?
Jönnek. Magyar atyafi mondd, mi ez?
Hagyjuk országunk vesztét rest-bután?
Késő már így, ha véred forrni kezd:
erőt vesznek – mint török Pest-Budán.
                   Ki engedte ránk e rongyos hadat
                   a liberalizmus leple alatt?

Génkoktél lesz itt pillanatok alatt,
egyre több: és vigyorog a mulatt.
Sötétre festik a tetőt, falat.
Denevér nótára táncol, s mulat.
Szavannákról hoztak kést, kanalat:
megeszik a jövőt és a múltat!
              Ki engedte ránk e rongyos hadat
              a liberalizmus leple alatt?

Békéscsaba, 2015.07.28.

                               Csorba Tibor