Ülök a gangon,
egy kakas szól reggel elfojtott, rekedt hangon.
A tetőn galambpár kedvesen búg,
odébb rikácsol egy tyúk.

Valamikor még felnyerített egy ló,
vagy bőgött egy tehén, annak idején.
Ma már mást tartani nem lehet,
szinte csak macskát, s ebet.

Régebben mennyire más volt,
amikor még kézzel húztad a deszkán a ráspolyt.
Az idő nyugodtan, lassabban ment,
nem rohant a szív idebent.

Szépen, gondosan vágtad kaszával a rendet,
hangja oly szép volt, s az éle csak úgy pengett.
Közben fészkükben csiviteltek a füsti, vagy molnárfecskék,
figyelted a fészeknél a sok kis fejecskét, vagy a felnőttek cikázó reptét.

Esős idő után pocsolyáknál gyűjtötték a sarat.
Mára már csak mutatójuk maradt.
Szorgoskodtak, mert jól jött az istállóban, vagy eresz alatt a háznál
kijavítani a fészket, jobb, mintha viharban beáznál.

Jaj, minden mennyire más volt,
de megéltünk mára egy más kort.
Kevesebb már a faluban a régi hang,
pocsolyákban is csak olajos víz pang,
az idő elhaladt, de nekem a falu idebent örök,
s a régi maradt.

TM