Eljön hűvös szelek szárnyán,
novemberi éjnek táján,
minden csillog tőle, mint a márvány.

Ahol fehér lován halad,
zúzmara lesz lépte alatt.
Hirtelen ködös lesz,
s megdermed minden,
vacog a szív is itt benn.

Csend honol a folyó felett,
élettelen lett a táj,
nem vijjog a sok sirály.

A fákon ezer jégcsap terem,
a part hideg lett, mint egy verem.
A víz felett napfény helyett félhomály,
mikor eljött, s rálehelt a fagykirály.

TM