Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Graholy Zoé
  főszerkesztő-helyettes
Soltész Irén
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Fő az, hogy megértjük egymást!

János
János képe

Szereplők: Szél Ákos
Nagy Kornél


Szín: egy asztal, két szék, az asztalon bor, poharak.

Szél Ákos: (az asztalnál ül, és a hallókészülékét babrálja) A fene egye meg, elromlott a hallókészülékem, csak most ne jöjjön senki, mert annyira rosszul hallok, hogy alig értem meg, hogy mit mondanak. Remélem, hogy addigra sikerül megjavítanom!
Nagy Kornél: (be, zsebében kotorászik, keresgél, de nem talál semmit) Úristen! Otthon felejtettem a hallókészülékem. No, nem baj. Ő biztosan jól hallja, amit mondok. Aggyisten!
Szél Ákos: (felnéz) Tessék?!
Nagy Kornél: Aggyisten!
Szél Ákos: (mérgesen) Dehogy is ismerem! (közben jobban szemügyre veszi az idegent) Honnét ismerném, amikor most látom először! De azon ne múljon, bemutatkozom: Szél Ákos vagyok!
Nagy Kornél: (elszörnyülködve) Szélhámos! Hát idefigyeljen! Én tisztességes ember vagyok, de vésse a fejébe a nevemet, hogy el ne felejtse: Nagy Kornél vagyok, Kornél!
Szél Ákos: (ideges) Honnét, honnét. Mit érdekel az engem, hogy honnan jött. Csak az érdekel, hogy miért jött? De ezt beszéljük meg azt ajánlom higgadtan! (megnyugodott)
Nagy Kornél: (csodálkozva) Hideg van? Én nem fázom. De látom, hogy ön talán mégsem annyira szélhámos.
Szél Ákos: Igen. Szél Ákos. Ez a becsületes nevem. De még mindig nem tudom, hogy miért jött. Mit akar, mit akar?
Nagy Kornél: (szerényen) Mit takar, mit takar? Semmit. Mit takargassak? Nincs takargatni valóm.
Bejöttem ide, mert közel lakik a vasúthoz, a váróterem meg tele van emberekkel. Gondoltam, hogy ismeretlenül is elbeszélgetünk, hiszen még sokára érkezik be a szerelvény.
Szél Ákos: (csodálkozva) Meszelném? Nem értem. Az igaz, hogy már egy kissé kopott a lakásom, de miért akarja bemeszelni?
Nagy Kornél: (hahotázik) Berezelni? Azért annyira ijedős még sem vagyok, hogy berezeljek. Meg aztán kitől féljek, magától?
Szél Ákos: Értem. Tehát Hagyma Pankától jött, és tőle tudja, hogy egyedül élek és elváltam? Egy faluban lakik Hagyma Pankával?
Nagy Kornél: Nem. Hangyákat nem láttam. Miért? Magának vannak hangyák a lakásában?
Szél Ákos: Nem üzent Panka? Hagyma Panka az unokanővérem.
Nagy Kornél: Nem értem. (a közönség felé) Úgy látszik ennek rögeszméje a hangya.Nem láttam itt hangyákat. Remélem hallotta?
Szél Ákos: (rémülten) Halott? A Hagyma Panka? (zokog)
Nagy Kornél: Most miért sír? Muszáj nekem is sírnom. Istenem, hogy milyen pácban vagyok! Csak azt nem tudom, hogy azért sír, hogy vannak, vagy azért, hogy nincsenek hangyák. Mindegy végül is. Úgy sajnálom szegényt. (egymásra borulva sírnak, majd két nő be, utazótáskákkal)
1. Nő: (csodálkozva Szélhez fordul) Hát magukkal mi történt? Miért sírnak? Mondja meg kérem legyen szíves, hogy merre van az állomás?
Szél Ákos: (felindultan) Áldomás? Nem szégyelli magát? Hogy kérdezhet ilyet, hogy áldomás? Hiszen meghalt az unokanővérem Hagyma Panka. Mire igyunk áldomást? (tovább sírdogál).
2. Nő: Ez siket! Nem áldomás! Állomás! Vonat! Sss… (fütyül) Csihuhuhu…
Szél Ákos: Istenem! Az embert ilyen fájdalom éri és ezek a szemérmetlen nőszemélyek folyton az áldomásról beszélnek. Takarodjanak ki a házamból
1. Nő: Ez nem csak siket, de hülye is. Na megkérdezem a másikat. Merre van a vasút?
Nagy Kornél: (mindvégig sírt) Mi?
2. Nő: Lehet, hogy ez is olyan siket, mint a másik. Na, de akkor is megtaláljuk majd valahol a vasutat.
1. Nő: (ideges, majd a két férfi felé fordulva) Vas-út!
Nagy Kornél: (sértődötten) Mi? Hazug? Hogy én hazug vagyok? Hát vegyék tudomásul nagysádkáim, hogy én még az életben nem hazudtam senkinek. Azt még valahogy elnéztem, hogy a házigazdának azt mondja, hogy maga helyett estére keressen valaki mást, a barátnője pedig fütyül az egészre, de már ez is sok. De, hogy engem hazugnak nevez, azt kikérem magamnak! Na kifelé! Aló mars!
Szél Ákos: (sírva) a lovat? Lovam az nincs! (tovább sírdogál)  (nők kacagva el)
1. Nő: (kifele menet) Hát ezek, hogy értik meg egymást, hogyan tudnak egymással beszélgetni? Érdemes lenne magnóra venni!
2. Nő: Mind a kettő tök siket, mint az ágyú. (mindketten nevetnek).
Nagy Kornél: (még egy kicsit szipog, az orrát törli) no, ezek elmentek. Na, ne sírjon, mondjon valamit, hallgatom.
Szél Ákos: Lakatom? Az van nekem. Három, vagy négy is. De minek magának lakat? (közönség felé) Lehet, hogy nem is lakatot mondott.
Nagy Kornél: Ez a két nő, akik itt voltak, biztos, hogy kurtizánok. (nevet)
Szél Ákos: (ijedten) Partizán? Kicsoda? Hogy én? Na, de beszéljünk másról! Mondja, maga nős?
Nagy Kornél: (szerényen) Hős? Nem! Nem vagyok én olyan nagy ember, hogy hős legyek, csak egyszerű munkás.
Szél Ákos: Bizony drága barátom, bukásokkal van teli az élet. Ki így bukik, ki úgy. Én nős voltam és itt buktam a legnagyobbat. De van egy fiam!
Nagy Kornél: (csodálkozva) Ficam? Jé, az nekem is volt még gyerekkoromban. Kificamodott a lábam.
Szél Ákos: Igen? Ennek igazán örülök. Nem érdekes? Magának lánya van, nekem meg fiam. Jaj, de hogy felejtsem el Hagyma Pankát?
Nagy Kornél: Hagyja a fenébe azokat a hangyákat! Minél előbb elfelejti, annál jobb!
Szél Ákos: Adjál bort, adjál bort! Hát itt van! Tessék!  Igyon egyedül! Csak azt tudnám, hogy mire akar inni?
Nagy Kornél: Fogja maga is a poharát és koccintson velem! (bort tölt Szél Ákosnak, majd utána magának is)
Szél Ákos: (Nagy Kornél fülébe ordít) Jó rendben van, de mire akar inni?
Nagy Kornél: Arra, hogy megismerkedtünk, és főleg arra, hogy milyen jól megértettük egymást. Egészségére! (koccintanak)
Szél Ákos:  Egészségére!

Rovatok: 
Humor