Fújd Krónikás trombitádat
Nagy a nyomor és a bánat
Kietlen tél fagyot hozza
Szél a fákat tépázza
Zúzmara ül a fákon-ágon
Süvít a szél  fagyott tájon
Erdő mélye csendben alszik
Szél a hóval parolázik
Dideregve fagyott téltől
A kis állat bú a széltől
Melegségre vágyik minden
Farkas ordító hidegben

Fújd Krónikás trombitádat
Keserű az élet, s bánat
Befagyott medrű folyó
Jégpáncélos tiszta tó
Szegény ember mindig fázik
Sűrű hótól jól elázik
Üres zsebe és kamrája
Senki nem gondol rája
Forró tea,ha jut,s egy tál étel
Be kell érni a kevéssel
Hajléktalant ág is húzza
Friss hópehely betakarja

Fújd Krónikás trombitádat
Hallják meg a muzsikádat
Felébredjen aki hallja
Segítsen a télben ,fagyban
Ne csukja be a szemét
Tenni kell az emberekért
Ő is lehet egyszer bajban
Ha végítélet szava harsan
Nem lesz ki felkarolja
Az Isten sem segít rajta

2OO6.O1.3O.Mosonmagyaróvár
„Keresztre feszítve” c.kötetemből