Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

A fövényen

somogybarcsirimek-.
somogybarcsirimek-. képe

Május van, állok lent a parton,
 Dráva illata érinti arcom,
 sebesen halad, ám a forgók,
 hol itt, hol ott örökmozgók.

 Sokáig nézed, érzed tömegét,
 parti köveken hallod víznek dörejét,
 szinte vonz, ölelné testem,
 gondolom hogy, viszontszeressen.

 Kacarászik a napsugár,
 víznek hullámos taraján,
 ahogy hullámról hullámra ugrál,
 alóla egy-egy hal kukucskál.

 Összerántotta felhő a függönyét,
 nem mutatta az ég encián kékségét,
 Drávának vize tükörnek torz,
 égbolt képe lett így torzonborz.

 Nem tó, ez gyors folyású Dráva,
 sok mindent felvesz a hátára,
 ha árad, ömlik mint a láva,
 sosem volt szelíd, főleg nem gyáva.

 Kőgátnál állok, hol kövekkel beszél,
 ahogy hallgatom, történetet mesél,
 jártak itt festők, adtam nekik témát,
 sokféle emberek, nagyságom fotózták.

 Volt egy fiatal lány, tavaly nyáron,
 levetkőzött, bőre akár a bársony,
 langyos tiszta a víz a kőágyon,
 egy pillanat, s nem volt ruha a lányon.

 Már csak kövek mesélték amit láttak,
 parton csak hódok cicáztak,
 lehajlófűzágon madarak hintáztak,
 felhők a túlpartra dezertáltak.

 Más nem láthatta formás alakját,
 fején hagyta szalmakalapját,
 rajta piros szalag virított,
 csend volt, fent egy vércse visított.

 Imádni való ez a csend, a nyugalom,
 idáig megtett útért ez a jutalom,
 parti fövényen, egy elhagyott szalmakalap,
 csokorba kötött, megfakult piros szalag.

Varga István

Barcs, 2020.05.01.

Rovatok: 
Vers