A föld aludni készül,
Lombruhájából levetkezett.
Ködpára borul a tájra,
Csend és némaság mindent befed.
Hegycsúcsokra emelkedik a pára,
Csend lett most az úr,
Színes tájat komorrá váltja,
Mintha magára zárná a kaput.
.
Hova lett a millió
Tarka szárnyú pillangó?
Hova lett a szép énekes madár?
Minden sötét és néma, kopár.
A föld aludni készül,
Magára teríti a levéltakarót.
Itt maradt énekes torkú rigó,
Dalol neki egy csendes altatót.
S a föld behunyja szemét,
Hallgatja az altatódalát.
Csendben még néha-néha rázkódik egyet.
Álmában álmodja az élet diadalát.
Mosonmagyaróvár, 2011. november 11.
TM
