Vadvirágos tarka réten,
kinn a határban sétálok.
felettem a kéklő égen,
,bárányfelhőket sem látok.
Ez a kékség olyan csodás,
a napsugárral fényezve.
univerzum leér hozzánk,
vadvirágot is szeretve.
Erősen állnak a száron,
színesek és illatosak.
lentről nézik a világot,
akár sárgák vagy pirosak.
Hancúroznak a napfényben,
melynek hatása éltető.
szabadok mégis szerények,
ha vihar jön kell az erő.
Ha eljön a naplemente,
szirmaikat összecsukják.
az égboltnak végtelenje,
mutat holdat, csillaghullást.
Ezzel a szép esti képpel,
elalszik a meseszép táj.
.ágyamra lefekszem szépen,
rám nyugalom, csendesség vár.
