Eljött a június nagy melegével
Csipog a fészekalj élénk csicsergéssel
Szorgos rigószülő ételt serényen hordja
Legyen a kis rigóknak, nőjenek nagyra

Csodálkozva látom kicsi már a fészek
Kis rigók hirtelen megnőttek
Szorgos rigópár egymást váltogatja
Nőjön nagyra fütyürésző fiókája

S ragyog a nap egy szép reggelen
Kis rigók csapata a fészek szélén megjelen
Próbálják szárnyukat, s huss kirepülnek
Gondos szülők, mit aggódva néznek

Rózsabokor a fészket gondosan betakarja
Üres már a fészek, senki nem lakja
Szomorúan nézek, én is utánuk
Vajon hova repültek, s bírja -e szárnyuk?

Talán messze szálltak, új hazát keresni?
Ott őket nem védi meg senki!
Üres otthonuk az időjárás tépi
Csak remélem egyszer vissza fognak térni!

Visszatérőket egyenként üres fészek várja
Más madár pár repül erre a tájra
Aggódok értük, lesz-e üres fészek
Vagy szép otthonukba mások beköltöznek

Remény az megmarad, hát ha hazatérnek
Új rigó pár költ, s fészekben fütyürésznek
De mit látok júliusi reggel, szürke veréb ugrál
Csőrében a fészek egyengető szalmaszál

Új fészek épül, vagy csak rendbe hozzák?
Ezután a fészket verebek lakják
Lesz csipogás megint, boldog fészek alja
Vadrózsabokor védi őket, leveleivel betakarja.

1018.07.01.Mosonmagyaróvár.