Kicsi fészek eresz alatt,
benne sárga csőrök,
közelében faágain
ott ülnek az őrök.

Vigyázzák a fiókákat
gondos madárszülők,
a környéket, háztetőket
folyton felügyelők.

Dolgoznak és hordják
a finom eleséget,
legyen bármely kicsi a száj,
annál jobban éhes.

Csivitelnek, elrepülnek,
itt az újabb kanyar,
hol egy kis víz, hol egy kukac,
de elfogy oly hamar.

Gyorsan nőnek, cseperednek,
már a szárnyuk látszik,
egyszer csak az egyik repül,
utána a másik.

Ott ülnek a szülők árván,
hát most mit csináljunk,
hamar, gyorsan még pár tojás,
mert mire is várjunk?

Messze még a nyárnak vége,
ők is repülhetnek,
a kicsike verébpárból
újra szülők lettek.