Ám így már nem ölel, gömbölyded
lágy bársonyos, szép női két karod,
hát torzulttá vált sok fintora a létnek,
változtam én is, más lett már az arcod.

Évtizedek barázdái, mélyültek beléd,
sötét gesztenyebarna szép hajadban,
észrevétlenül ősz hajszálak lopóztak, 
mint lagziban a sok hívatlan vendég.

Forró csókjaid, egyre ritkábbá váltak,
epedarugó búcsút intett szalmazsáknak,
és nem kemencénkben sültek a kenyerek,
már felnőttek a kicsi lányok, és a gyerekek.

Látod a Jóisten, a kulcslukon belesett,
amit sokáig, nem tártam még elétek,
de ha lehetne, és lenne így egy kérésem,
legalább egy napot, egy napot amit kérek.

Évtizedek elmúlt, lepergett idejéből csak ezt,
az akkori, oly szép rögzült meghitt pillanatot,
csupán csak ezt az estét, a felejthetetlen napot.

Írta-Varga István -Barcs 2018. 01. 13.