Fények űznek a vaksötétbe,
sötétség a fénytengerbe,
boldogságot bánat váltja,
bánatnak leszel rabszolgája.

Vágyaidtól nem szabadulsz,
de hiányától majd megvadulsz,
sámán dobok felajzanak,
nagy tüzeket sorba raknak.

Táltosok a füstbe néznek,
csak fölfelé tekintenek,
vándor sólyom fészkén pihen,
tüzek mellett nincs idegen.

Asszonyok mind ülve néznek,
táncot csak lányok lejtenek,
karba tett kézzel a férfiak,
árgus szemekkel nézik táncukat.

Majd lassan kiszemelthez lépnek,
kiket kézen fogva elvezetnek,
véget ér így a pár választás,
jurtában lesz az éjszakázás.

Fények űznek tova engem,
keresem a büszke népem,
rátaláltam egy csillagútra,
hol turulmadár felszáll újra.

Fények fényén tűz hevében,
új korosztály van születőben,
övék lesz a múlt záloga,
ősanyák-apák boldogsága.

-írta-Varga István-Barcs-2019.05.18.