Fényben úszott,
Most koldus szegény!
Kifosztottan áll az élet peremén
Se háza,se vágya eltűntek már
Kezéből az idő homokot szitál

Elmúlt az élet,pergett tova
Magány köszönti,nincs otthona
Dolgos éveit a múlt tagadja
Kivert, magány utolsó rokona 

Míg fényben úszott,volt vagyona
Vasalt inge,cifra palota
Dáridó is kijutott néha nap
Körül táncolta érdek had

Most koldus szegény,porba hullt
Kikacagja a fényes múlt
Ha akad sátor,pad az otthona
Űzi hajtja az isten ostora

Volt háza,otthona,kis vagyona
Kuncog a forint,gurult tova
Öregen már nem kell senkinek
Ami vagyona volt,az mindenkinek

Fény helyett komor sötét ráborult
Utolsó pénze koporsóra jut
Az anyaföld tisztességgel befogadja
Legyen nyugodt örök álma

2016.02.12.Mosonmagyaróvár