Fényben úszott,
Most koldus szegény!
Kifosztottan áll az élet peremén
Se háza, se vágya eltűntek már
Kezéből az idő homokot szitál

Elmúlt az élet, pergett tova
Magány köszönti, nincs otthona
Dolgos éveit a múlt tagadja
Kivert, magány utolsó rokona

Míg fényben úszott, volt vagyona
Vasalt inge, cifra palota
Dáridó is kijutott néha nap
Körül táncolta érdek had

Most koldus szegény, porba hullt
Kikacagja a fényes múlt
Ha akad sátor, pad az otthona
Űzi hajtja az isten ostora

Volt háza, otthona, kis vagyona
Kuncog a forint, gurult tova
Öregen már nem kell senkinek
Ami vagyona volt, az mindenkinek

Fény helyett komor sötét ráborult
Utolsó pénze koporsóra jut
Az anyaföld tisztességgel befogadja
Legyen nyugodt örök álma.

2016.02.12.Mosonmagyaróvár.