A város romjai közt még árnyak járnak, 
de az ég ma végre már újra kék. 
A füst mögül halványan átsüt a holnap, 
s a tegnap mára csak fájó emlék.

Téglák közt újra serken, éled a fűszál, 
gyermekkéz játszin kőhalmot emel, 
míg hideg sírok mellett asszony és gyermek 
reménytelenül, csendben térdepel.

Egy fehér galamb felreppen, száll szelíden, 
apró csőrében fénylő olajág. 
Hirdeti s viszi a béke ígéretét, 
hol tegnap még harcban állt a világ.

2025. augusztus 9.