Eszed, karod erejével mit csinálsz,
amikor a kényszer mámora trónol,
amikor mást remél a porba rúgott élet?
Mit markolsz az elmaradt, ígért jóból,
ha türelmet aláz az újabb ígéret--
marad e más indítója az észnek?
Józanul, ha az úton amin jársz,
törvény dobta buktatókat találsz,
hiszed-e anyád, testvéred szavát?
Tülekedve célokért, határokon át,
mit zsong füledbe a vér,
mit, ha beléd rúg a testvér?
--Mit ér a szó, ha hideg a lélek,
mit érnek a színlelt szeretések,
az élet, ha nincs együtt-érző szív,
ha küzdéseid szent hevében sír
a szemed ablakán kifolyó álom?
--gond kövül a magyar pusztaságon.
Ma hiteddel együtt pusztítják
benned a sár felé araszoló jövőt,
Védekezésként, utolsó döntőt
vívsz--vér buggyan ki szádon,
jövőt látók szerint is, rendet kellene
már teremteni, ezen a tájon!
2015. Salgótarján