(Télfélő őszikék)

A novemberi alkonyat
már pusztít és felforgat,
mint a gond az arcomat,
de velem a dac, akarat.

Kavarog, károg a sok madár,
nékik november lett a király,
csak azt kapom én is, ami jár,
de ez még nem vég, nem halál.

Eljött az igazi forduló,
beleszürkül nádas, tó,
már az ég sem színjátszó,
az elmúlásból kóstoló.

Északról jön a köd, a dér
leheletük a partra ér,
párából havat fon a szél,
felénk úszik a hattyú tél.

De bennem még ott a fény,
és ezernyi lelemény,
hogy az életút végén
is túl járjak az ősz eszén.

2013. nov. 2.