Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Graholy Zoé
  főszerkesztő-helyettes
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Ez, a Gondoskodás...

szeda2
szeda2 képe

Egy kedves barátom mesélte ezt a történetet, Attila, akivel karácsony előtt, ültünk az asztalnál, és készülve az ünnepre, beszélgettünk. Eszébe jutott egy karácsonyi csoda, ami velük történt meg.
     Öt gyermeke van, sajnos nincs már együtt a családjuk, de nagyon szereti a gyermekeit, és örömmel van velük együtt, a két nagyobb vele él, és mindent meg ad nekik, mind az ötnek, amit csak tud! Nem csak anyagiakat, hanem igazi, apai szeretetet! Törődik, és gondoskodik, sőt még bocsánatot is tud kérni a gyerekeitől, ha ő hibázott!
     Ezt a törekvését nagyon tisztelem benne, és azt, hogy igyekszik az életében megmutatni Krisztus szeretetét! Mindent megtesz,  ami csak az erejéből telik, teljes erőbedobással, tűzzel, igaz barát, akire lehet számítani! Nem csak beszél, igér, hanem cselekszik is! Igazi harcostárs!
     Abban az időben, amikor ez a történet született, még négy gyermekük volt, nagy szegénységben éltek. Kevés munka volt, viszont, sok volt az éhes száj. Szerettek volna mindent meg adni a gyerekeknek, de nem mindig sikerült. Sokszor volt, hogy éhen dolgozott, hogy a gyerekeknek legyen ennivalójuk. A főnöke kérdezte, hogy miért nem reggelizik, ő azt mondta, hogy már otthon evett. Délben meg, majd otthon eszik...
Azután, amikor meg kapta a fizetést, a többiekkel együtt evett. Kérdezték is a kollegái, hogy most hogy-hogy eszik…?
    Hát, nem egyszerű az élete senkinek sem, de aki Istenben bízik, az nem csalatkozik, és nem szégyenül meg!
     Igyekeztem az ő szavait idézni, így karácsony után, fogadjátok szeretettel!

      „Az úgy volt, hogy karácsony előtt voltunk, otthon a lakásban. Beszélgettünk a feleségemmel, hogy, hogy legyen, mert, nem volt otthon pénz a családi kasszában. Nem volt kaja sem, gyerekek iskolában. Imádkoztam, majd kérdeztem, hogy, hogy lesz, beszéljük meg, okoskodtunk volna, de nem jött össze semmi. Munka sem volt. Ekkor mondta a feleségem, mivel imádkoztam, hogy azt hiszed, hogy a sült galamb le fog jönni az égből ?
Én meg mondtam, hogy igen, hiszem, hogy Isten képes erre! Hiszem, hogy le tudja hozni a sült galambot az égből!  Ez a huza-vona egymással, jó egy óra hosszát tartott. Mit csinálj, hogy csináld, okoskodás, vagy vita, hogy lesz-e vagy nem?
      Erre kb. 10 percre rá, jött az egyik szomszédasszonyunk. Köztudottan nagyon utált minket is, ő uralkodott az utcában, „az van amit én mondok, mert agyon verem a férfiakat is” …aki egy nagyon rosszindulatúnak ismert asszony volt. Mindent ő intézett, uralkodott. Egyszer nagyon fájt a lába. Imádkoztam titokban érte, amikor elvitte a mentő. Úgy volt, hogy műtik azonnal, mégis délelőtt elvitték és délután hazahozták. „Hiszem, hogy ezt is felhasználta az Úr ebben a dologban” Azóta is jól van.
      Szóval, ekkor beállított Erzsike néni, és mondja, hogy már egy órája át akar jönni, csak vonakodott, hogy nem akar minket megsérteni. Volt egy kis kályhánk az előszobában, ahol éppen bejött az ajtón, a feleségem akkor  rakott a tűzre. Közben mondta Erzsike néni, hogy nem haragudnánk e meg, mert készülve az ünnepre, fagyasztott le toroskáposztát, és egy csomaggal többet fagyasztott le, mint amire szüksége volt. 4 db másfél kilónyit, de nem tudja miért 4-et. - Isten, már ekkor gondoskodott, pár hónappal ezelőtt. - Mondta, hogy ezt ideadná nekünk! A feleségem összeesett sírva a kályha előtt…
Ekkor kérdezte Erzsike néni, hogy mi van, mi történt vele? Á, semmi! –mondtam. Azt mondta, hogy ha átmennék, akkor adnak egy kis krumplit, zöldséget, hagymát!
Én, imádkoztam ezért az asszonyért, mert járni nem tudott, annyira fájt a lába, és jól van!  Ekkor beszélgettünk, és ekkor tudta meg, hogy mi történt akkor, amikor bekerült a kórházba!
    Mondtam az asszonynak, hogy nem sült galamb, de toroskáposzta! Ez a hit! Kinek, milyen hite van!
Délután, jött a gyülekezet pásztora hozzánk, mondta, hogy Isten indította, hogy jöjjön. Leültünk. Tanított, beszélgettünk, és mondta, hogy miközben jött kifele hozzánk, az Úr a szívére helyezett valamit, és akkor felállt… és adott nekünk 20 e Ft-ot  (abban az időben még sok pénz volt)…és ebből meg volt a karácsony,  egy közös ajándék a családnak, egy társas játék. Volt szilveszter,  sőt még a fele meg is maradt, január elejére!
Megtérésem után egy-másfél évvel történt!
A hit, megmozdítja a hegyeket, és Isten gondoskodik! Már akkor gondoskodott, amikor én imádkoztam azért a nőért. Körülbelül akkor csinálta meg ősszel a toroskáposztát.  Mondogatta, hogy ő nem tudja miért csinált 4-et, amikor 3 családnak csinálta, hárman vannak…magának, és a két fia családjának…  mondtam neki, hogy „én tudom Erzsike néni, az a lényeg”! Adott, legalább fél zsák krumplit, rengeteg zöldséget, hagymát. Tudtunk csinálni paprikás krumplit, vagy bármit belőle. „Úgy hogy jó volt, dicsőség az Úrnak!””

 Ez, a történet is bizonyítja, és sok más hasonló eset,hogy Isten  gondoskodása volt ez is, Aki nem hagyja az övéit szükségben!...
Aki Benne bízik, nem csalódik, és nem szégyenül meg!
Bárcsak, mindenki megtapasztalhatná ezt a gondoskodást...! 

2014.dec.27. B.Sz.É.

Rovatok: 
Irodalom