Most, e csendben is népes éjjelen,
még ég, hajt az ifjonti szellem,
és a vágyam sem hűlt ki tűztelen,
Te is itt szuszogsz halkan mellettem,
fenn csillagnyalábos a végtelen,
éteren át fényével csak nekünk üzen,
elönt minket az örök szerelem,
 evezőm, csónakom megkeresem,
előttünk a mélységes végtelen,
melyben talán nincs már semmi sem,
kebleden pihen májfoltos kezem,
ezer szép igen és millió nem,
mégis mily csodás, szép a női nem,
hajt akarat és makacs szellem,
nem vagyok bátor, szilárd jellem,
de a megértés vezet és türelem,
ölelj, szeress minket szerény jelen,
csak te maradtál már végleg nekem,
a vágy borzol minket lágyan, őszen,
a Hold is irigy kajánul, bőszen,
ő a társunk, mint kivénhedt őrszem,
óceán felé kedves tengeren
ússzunk kedvesem, evezz el velem
hidegben forgó, forró éjjelen.

2014. febr. 11.