Sohasem tudtam eladni magamat,
Rossz volt az áru, gyenge az akarat,
Szavam nem simulékony, piacképes,
Egzisztenciám így maradt hát kétes,
Prostitúció, pénz, drog most a divat,
Ettől kábul, lágyul unokád, fiad,
A gazdag röhög, és a puska dörög,     
Hullik a hajtó, a vadászat örök,
Költői kérdésre nem jár felelet,
Hiába faggatok lapokat, könyvet,
Nem kell a vers, és nem kell a gondolat,
De ki old majd meg növekvő gondokat,
Várom a reggelt, a delet, az estet,
Szorgalmasan ők, és fel is keresnek,
Piacképtelen az árum, portékám,
Világban, hazámban másból van hiány,
A sikert, pénzt, vagyont és a hatalmat,
„ Elzúgtak” már rég hősi forradalmak,
Szabadon mehetnék nyitott a határ,
Öreg a testünk, rozzant már a batár,
Jönnek a nappalok, aztán éjjelek,
Kegyelem béren semmiben keresek,
Már nincs párbeszéd, csak sima monológ,
Kérdésre a válasz száraz ágon lóg,
Tavaszi szél rázza, szétszór betűket,
Szegény, savanyú nálunk a szószüret,
A sok ékezet és vessző kihullik,
Össze kell szedni, nem tudják a multik,
Ligetek, rétek, néha egy- egy ember,
Másra nem futja, de több nekem nem kell,
Túl az Operencián valaki van
Talán, de ott nem értik magyar szavam,
Nem kísért Ördög, velem az angyalok,
Boltokat járok, piacon andalgok,
Eladni magam mégsem tudom sosem,
Így nevelt Anyám, teremtett Istenem.

Az estéknek mesélem, ne hallja más,
Felesleges már itt a nagy felhajtás.

2016. 03. 08.