Lábam alatt avar ropog,
ág törik derékba,
bár próbálok csendben lépni,
nem jöhetek titokba.

Kicsi tisztás a fák között,
pihenésre csábít,
háborgott is egy tücsök,
de ez mit sem számít.

Hallgatom az erdő zaját,
harkály vígan kopácsol,
mókus szalad fáról fára,
nagy boldogan ficánkol.

Figyelt az erdő éreztem,
fák és bokrok árnyékából,
furcsállták az ottlétem,
néztek biztos távolságból.

Zörgést hallok lépteket,
valaki felbukkant,
egy őzike óvatosan,
nagy fa mögül kikukkant.

Néztük egymást pillanatig,
majd tova is lépdelt,
biztos nem volt elégedett,
az emberi lénnyel.

Jöttek sorba, jól megnéztek,
csíkos hátú vadmalacok,
szarka ült a fa ágára,
bagoly pedig rám pislogott.

Pár óra a kis tisztáson,
olyan hamar eltelik,
megpihent a testem, lelkem,
ott a fák közt estélig.