Ott ült az út szélén, csendben nézelődött,
nagy testét lomhán, néha megmozdította.
Szemeiről a napfény visszaverődött,
tekintetét fel, az égre fordította.
Megálltam az autóval, csak egy percre!
Gondoltam, vigyázni kell, hiszen veszélyes.
Mozdulni sem tudtam, és néztem csak egyre,
ahogy ott ült... olyan nagy volt és felséges!
S míg a szemem levenni róla nem tudtam,
ő hirtelen megmozdult, elindult felém.
Az ablakot ijedten gyorsan felhúztam,
mielőtt magamat keresztben lenyelném.
S mintha megérezte volna a félelmem,
félúton hirtelen megállt, rám tekintett,
mancsát felemelte, s akkor megéreztem,
dehogy támad, tekintete megérintett.
Néztük egymást néhány percig, néma csendben,
ámultam, milyen nemes, milyen hatalmas,
mennyi erő van ebben a csodás testben,
mennyi szelídség, no, ha épp nem harcias.
Szerelmes pillantásomat rávetettem,
éreztem, elszakíthatatlan az a lánc.
Végül elment, s míg távozott, ránevettem...
Így ért véget egy vagány erdélyi románc.
2023. szeptember 10.