Ott voltam Veletek...
Marosvásárhelyen, Zilahon
Szovátán...és mindenhol
ahol kellett, hogy ott legyen
az én vén, makacs, magyar szívem.

Korondon, Csíksomlyón,
Csíkeszeredán...
kellett, hogy ott legyen...
Ilonkával és a búcsúban...
az én vén, makacs, magyar szívem.

Tudod...Ilonka ölelése ráébresztett,
hogy ott...én is otthon vagyok,
mert mi magyarok, bárhol, bármikor...
ahol kellett ott voltunk,
kőbe zárt makacs szívünkkel.

Mindenhol otthon vagyok,
hol magyar vér kering az erekben...
s ilyenkor kell, hogy rádöbbenjek,
mindig ott vagyok ahol kellek...
az én makacs, magyar szívemmel.