Emlékszel még? (1969. május 29.)
Május volt, s nyíltak az orgonák,
Margit-szigeten rigó fütyülte dalát.
Huncut napsugár ragyogott le ránk,
A Duna csendesen andalgott tovább.
Emlékszel még?
Ültünk szótlanul egy padon,
Csodáltuk az aranyhalakat a tavon.
Átölelted vállam, s mondtad:
„Szeretlek nagyon!”...
„Szeretlek én is” - mondtam boldogan.
E szóban: „Szeretlek” az egész világ benne van.
Színesen nyíltak a rózsák felénk,
A Duna tükrén csillogott a napsugár,
Felettünk búgott egy gerlepár.
Emlékszel még?
Ott a szigeten megkérted a kezem,
Boldog voltam, miden táncot járt velem.
Tudtam, az „Igen” felelet
Egy egész életet jelent veled!
Emlékszel még?
Ránk köszönt a boldogság,
Ragyogott az örömtől fű, fa, virág,
S fogtuk egymás kezét.
„Örökké!” - mondtuk, nem választhat
bennünket semmi szét!
Most ötven év után
Gondolatban jár tekintetem a Dunán.
Sok víz elfolyt azóta medrében,
Mint éveink, egymás kezét el nem engedve,
Jót és a rosszat is szebbé szépítve.
Elmúlt felettünk a rohanó idő,
Mint a Margit-szigeti fák felett.
Nem visz oda már csak a képzelet,
S tétova léptekkel megyünk.
Gyermekeink, unokáink boldogítják életünk.
Mosonmagyaróvár, 2019. május 5.
(51. éves házassági évfordulóra írtam a verset - 54. házasságunk után hunyt el. Szeged szülővárosában nyugszik mindörökre. ÁMEN.)
TM
