Emlékszel még,
mikor a kezem a kezedhez ért,
egy villámcsapás a testünkön szaladt szét!
Emlékszel még,
felettünk kék volt az ég,
s a szívem gyorsabban vert, ez tény.
Emlékszel még,
szemünkben megcsillant a fény,
ez adott új reményt!
Emlékszel még,
oly jó volt érezni, hogy izzik a lég,
s miénk lesz a messzeség.
Emlékszel még,
egy perc a lét,
s oly nagy a tét,
hát reméljünk még.
Emlékszel még,
itt vagy a szívemben rég,
mikor megöleltél, éreztem
szíved lüktetését.
Istenhez küldött fohászunk
meghallgatásra talál,
s én remélem mindenképp,
nem veszhet el a remény!

2024. június 21.