Betolakszik a múlt, a jelent piszkálja
az elme mély bugyrából az álomvilágba,
minden sóhaj, minden újabb gondolat
tekeri az elveszített fonalat.

Az emlék, mely nem hagy nyugodni,
az éjszakát kergeti, hajnalig tud suttogni,
követeli, hogy hagyd el a jelent,
mert az neked semmit nem is jelent.

Ne hallgass rá, élj a mostban,
azt éld meg, ami történik, ami most van,
hisz ez is tegnap lesz nem is sokára,
életednek lesz emlegetett csodája.

Úgy hallgasd múltad, mint egy mesét,
fogadd el a jelen segítő kezét,
hagyd nyugodni békében a történteket,
akkor meglátod most is a szépségeket.