Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Emlékezés Kis Hómancsra

Julika
Julika képe

Augusztus 22-én hajnalban,
Macskanyávogásra ébredtünk.
Szaladtunk is nyomban,
Kiscicák lettek! Jó a kedvünk!

Elsőnek lett fehér cica,
Utána egy tarka és fehér a mancs!
Születtek még egy páran,
Végül meglett a kicsi Hómancs!

De jó, hogy van tarka cica!
Ilyen még nincs! - szól nagyapa.
Ezt megtartjuk mindenáron,
Mit szólsz hozzá, édes párom?

-Jó, rendben van, így nagymama.
De kell még egy másik testvér!
Kell egy fehér, mi lesz akkor,
Ha elvész Hópihe, vagy elpatkol?

Ezt megtartjuk, ne légy csacska!
Nézd mily édes ez a macska!
Ketten majd szépen játszanak,
Aranyosak, jól el vannak.

Meg is nőttek a kiscicák,
De kint vannak ők az utcán.
Nem ismerik a félelmet,
Aggódunk értük eleget.

Kicsi Hómancs nagyon merész,
Az utcán mindig tettrekész,
Az autók előtt gyorsan átmegy,
De mi lesz, ha az nem áll meg?

Kicsi Hómancs nagyon vigyázz!
Lábacskád még nagyon apró.
Féltünk téged pici cicánk,
Nehogy elüssön az autó!

Egy délután, jaj, jaj, jaj!
Megtörtént ám a nagy baj!
Nagyapa kinéz az ablakon,
Hol vannak a cicák vajon?

Foltos cica  pitvarban nyávog,
De hol van Hómancs? Nem látom!
Kiszalad Foltossal az utcára,
S földbegyökeredzik a lába.

Ott fekszik kis Hómancs kinyúlva,
Nem mozog már, mert már halott.
Egy autó sajnos elütötte,
Foltos sírdogál fölötte.

Az utolsó élőkép mivelünk:
Tenyerünkben hanyattfeküdt,
A hátsó lábát szájába vette,
Sőt, még dorombolt mellette.

Bandika mellé temettük,
Kis Hómancsot nem feledjük.
Mert ő a szívünkig hatolt,
S élt mindössze, 50 napot.

Rovatok: 
Vers