Sétálok a sírok között
a temetői csendben,
egy-egy hulló falevél ad
egy kis neszt,
amint ráhull a márványkeresztre.
Imádkozó emberek lehajtott fejjel emlékeznek
eltávozott szeretteikre.
Megható látvány,
ahogy a krizantémok sokasága
búsan néz reánk,
és a mécsesek lángja libbenve ég tovább.
Könnyünket hullajtjuk a márvány sírkeresztre,
elmondunk egy-egy imát,
feloldozást keresve.
Gyönyörű a temető, 
mindenütt szebbnél szebb virágok,
s égnek a mécsesek a sírokon.
Temetői csendben sétálok tovább,
búcsúzva szüleimtől, s szeretteimtől,
ma még itt van helyem ebben a világban,
de ha szólítanak, boldogan megyek,
hisz odaát, tudom, szeretettel várnak.

2024. október 29.

TM