Rozsdás lett a kapu,
alig engedett,
kulcsa, ki tudja már
mikor, elveszett.

Minek kéne zárni,
rég nincs ott már semmi,
értéktelen minden,
mit el lehetne vinni.

Ami kincs ott maradt,
már csak nekem számít,
emlékeket őriz,
és szívemet fájdít.

Egy megrogyott tűzhely,
hol főtt a finom ebéd,
sehol nincs az asztal,
a sok leckét megélt.

Szobában az ágyon
szakadozott párna,
hímzett mintáját már
egy egér is megrágta.

Itt hallgattam gyermekként
csendes esti mesét,
később itt olvastam
sok izgalmas regényt.

Kicsit ábrándoztam,
kicsit elmerengtem,
eszembe is jutott,
amit elfeledtem.

A kereszt még a falon,
most magammal viszem,
talán visszaadja
rég elvesztett hitem.