Drága Édesanyám megyek hozzád
De nem csókolom édes orcád
Temetőben pihensz régen
Fájó emlékkép vagy már nekem
E képeket most össze szedtem
Édes mosolyod nem feledtem
Szigorú is voltál néha
Szíved szeretetét nem feledjük soha
Hat gyermeked akik sorban :
Orsolya a gondoskodó
Mikor elmentél, ő volt az anya pótló
Teréz: Ő messze, idegenbe elment
Hullott érte könnyed, szomorítottad szívedet
Fájt az is mikor én elmentem
Tanultam Budapesten
György öcsémet magammal vittem
Vágytunk utánad mind ketten
László öcsénk szíve tiszta,
Ő volt idős napod gyámolítója
Sándor öcsénk mosolyogta
Nem hagylak el Édesanyánk soha.
Jöttek évek, hosszú sorban
Velünk vagy csak álmainkban
Visszatértünk, de már későn
Takar már Édesanyánk, Édesapánk a szemfedő
Emlékképek összegyűlnek
Hol kicsik, nagyok ölelkeznek
Imáinkba foglalunk bennetek
Áldja meg az Isten jó szívetek.
Mosonmagyaróvár.2O13.O4.13.
kép szerk.:Szép Joli.Édesanyám képe festmény részletből. Festő: + Kurucz Béla volt osztálytársam.