Az emlék már megkopott, mégis a múlt felragyog.
Érzések viharán, egyszer csak rád talál.
Mosolyod halványul, de nem ereszt, itt nyomul.
Végül is nem bánod, egyetlen pozitív élményed
Apádról. Beteg vagy, ez talán rosszat mutat.
Mégis számodra ettől lesz más ez a nap.
Apád készít reggelit, pirítós illata száll,
Vajat és párizsit varázsol rá, ágyadba hozza,
Mókázik hozzá, és te nem ismersz rá.
Édes az emlék, szeretetét ennyire sosem érezted még.
Pedig milyen égett, keserű volt az a kenyér!
De nem szóltál, némán lenyelted, apád a konyhában
Eddig a napig még soha, semmit nem készített.
Reggeli az ágyban, már ez is egy csoda lett,
Örökre lelkedbe vésődött ez a nap reggele.
Ha néha a múlt képe bekopog, a szeretet,
Mint a láz rózsája, arcodon ismét felragyog!

TM